Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vércse dal

2008.09.16

Vércse dal

 

Játékfüggő kicsi Szürke

Kuckójába szállt egy Vércse,

Kis egérke ne ijedezz,

Nem a beste –jó Vércse ez-.

 

Nem azért jött, hogy megegyen,

Inkább szárnya alá vegyen,

Enyhítsen a magányodon,

Legyen, aki hazavárjon.

 

A konyhában elidőzzön,

Néhanapján ételt főzzön,

Edényeket mosogasson,

Meleg vizet elapasszon.

 

Ja, hogy néha baj lesz vele,

Ki is gondolt volna erre?

Ilyen ez a Vércse fazon,

Több már a kár, mint a haszon.

 

Mert e Vércse kicsit muja,

Néha-néha sete-suta,

Öregecske is már szegény,

Szemüveg van orra tövén.

 

Játékfüggő kis Egérke,

Kilencvenkilences Szürke

Kiskutyája egyet gondolt,

Az ujjára ráharapott.

 

Vajon minek? Isten tudja,

Legyen az a Vércse gondja,

Így jár az, aki nem okul,

Hibáiból sose tanul.

 

Vércse szárnya, azaz lába

Beporozva, bepólyálva,

Nem mehet most akcióra,

Szobafogság az ö sorsa.

 

Így lett Vércse mezítlábas,

Nem kell neki kezeslábas,

Szürke meg csak cincog rajta,

Még azt hinnéd, kikacagja.

 

Ejnye-bejnye kicsi Szürke,

Na most aztán ki a beste?

Kicsi kutya, ki harapta?

Vagy az Egér, ki kacagja?

 

                                                        Kecskemét, 2008. szeptember 15.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.