Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ÉGI LÁNY

2008.01.24

 

Egy kedves régi barátom

Szép, derűs nyári alkonyon

Kis vendéglői teraszon

Együtt ivott velem.

 

És miként ez lenni szokott,

Ahogy az üveg bor fogyott,

A barátom hangra kapott,

Csak beszélt szüntelen.

 

Az idő múlt úgy gondolom,

Hogy mit fecsegett, nem tudom,

Éreztem, várja válaszom,

De hangom elakadt.

 

Mert szemben ült és tétován

Engem nézett egy égi lány,

Aranyhaján, a homlokán

Úgy csillogott a nap.

 

Kővé dermedve ültem ott,

Szívem torkomban dobogott,

Beszélni nyelvem nem tudott,

Nem kaptam szavakat...

 

Vállára omló fürtjeit,

Kék tűzben égő szemeit,

Lágyan hullámzó kebleit

Csodáltam egyre csak.

 

Mint néztük egymást szótlanul

Úgy éreztem, hogy ezentúl

A sorsom bárhogy alakul,

Csak ő kell igazán.

 

Azóta sok-sok év telt el,

De én még mindig szeretem,

És itt nyugszik a keblemen

Ma már az égi lány! 

 

Nagybánya, 1982.

                        BAJZA PÉTER PÁL

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.