Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Öreg zenész balladája...

2009.10.09

                                                                  Öreg zenész balladája

Könnyeinket mi már
Nagyon rég elsírtuk,
Szálltunk a magasban,
Láncok közt is voltunk.
Amit cselekedtünk
Azt gondoltuk jónak,
Közben tudtuk ...egyszer
Vége lesz az útnak.

De addig hadd legyünk őszinték, szabadok,
De addig hadd tegyük azt, amit akarunk,
De addig hadd legyünk öregek, bolondok,
De addig hadd tegyük szebbé a holnapot.
És addig hadd tegyem kezem a kezedbe,
És addig hadd nézzek boldogan szemedbe,
És addig hadd szóljon szívünknek lágy dala,
És addig hadd legyünk egymásnak támasza.

Azt mondjátok kevés?
Azon csak nevettünk,
Talán még több is ez,
Mint ami kell nekünk.
Talán egy mosollyal,
Talán egy baráttal,
Megbékéltünk mi már
Régen a halállal.

De addig hadd legyünk őszinték, szabadok,
De addig hadd tegyük azt, amit akarunk.
De addig hadd legyünk öregek, bolondok,
De addig hadd tegyük szebbé a holnapot.
És addig hadd tegyem kezem a kezedbe,
És addig hadd nézzek boldogan szemedbe,
És addig hadd szóljon szívünknek lágy dala,
És addig hadd legyünk egymásnak támasza.

Nem kérünk megértést,
Éljenzést vagy tapsot,
Értünk félárbocra
Ne húzzanak zászlót.
Csatánkat megvívtuk
Mi már az élettel,
Nem fogunk lázadni
Hogyha már menni kell.

De addig hadd legyünk őszinték, szabadok,
De addig hadd tegyük azt, amit akarunk.
De addig hadd legyünk öregek, bolondok,
De addig hadd tegyük szebbé a holnapot.
És addig hadd tegyem kezem a kezedbe,
És addig hadd nézzek boldogan szemedbe,
És addig hadd szóljon szívünknek lágy dala,
És addig hadd legyünk egymásnak támasza.

Bajza Péter Pál

2009.10.9.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.