Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÉLVÉGI GONDOLATOK

2008.01.31

Tegnap egész nap havazott.

Gyönyörű volt és mégis szomorú,

Csillogott a szép fehér hó

És kacéran, mint te hajdanán,

Arcomat csókolta csendesen:

        -Elhoztad kedvesem?

Kérdeztem, de csak nevetett

És jött-jött, egyre jött,

Néha megállt ég és föld között,

Rám kacsintva, mint egy jó barát.

De jaj, megborzongtam, mikor szembe néztünk,

Mert nem volt az a régi kedves hó......

        -Felkelni!...Riadó!...

Ó Istenem, csak ezt ne! Nem kell háború!

Görcsösen harapom össze ajkamat,

Kezemhez olvadt, véres hó tapad,

Fullaszt a bűz, a pestis fejét felüti,

A földet a halál szaga kezdi ki,

Testemet kínos fájdalom járja át,

Látom kedvesem szőke lágy haját.

Szólnék,

Cserepes számra nem jön többé szó,

És egyre hull, csak hull a véres hó.........

 

 

Elmúlt az éj, kihalt az állomás,

Csak a hó igaz, a többi látomás,

Szememről a gyászos köd elvonul

Szívem megnyugszik, agyam is kitisztul,

Csak a hó igaz, a régi kedves hó,

A boldogságot, szerelmet hozó,

Ám lassan ő is elmegy, csendben elköszön,

Repíti magával egyetlen örömöm.

Mintha azt suttogná:

                                                            -Jövőre eljövök.

Én kérve kérem:

                              -Hozd el, hozd el őt!

Hozd el kedvesem,

Hiszen nélküle....mellette...csak vele...

Látod, dadogok,

Szépeket mondani hiába akarok,

Nem a száj beszél, a szív dobog.

Csak annyit kérek, hozd el énnekem,

Mert szeretem,

Hidd el, szeretem...!

 

 

 

 

              BAJZA PÉTER PÁL 1981

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.